Az idősödéssel a stroke gyakorisága növekszik. Minden második stroke-beteg 60 évesnél idősebb. A stroke-esetek 85%-a 65 évesnél idősebb. A rokkantságok gyakori oka a stroke, s ez jelentősen beszűkíti az időskorúak autonómiáját. A harmadik halálok a fejlettebb országokban. Költségkihatása az USA-ban meghaladja a hétmilliárd dollárt évente. Az emberi kár, túl a dollármilliárdokon, felbecsülhetetlen.

A modern orvosi módszerekkel ily módon számos helyen sikerült csökkenteni a stroke eshetőségét. Lényegében a stroke az agyi infarktus következményeként kialakuló klinikai tünetcsoport. Többnyire hirtelen alakul ki, olykor kevésbé gyorsan, egyik vagy másik oldal, vagy mindkét végtag hűdését okozva. A mozgásbénulás általában érzéskieséssel társul és tudatzavar is jelentkezhet. A baloldali, illetve domináns agyfélteke érintettsége esetén beszédzavar és intellektuális deficit kíséri. A jobboldali agyfélteke infarktusa esetében érzelmi változások bontakoznak ki és lehetséges a beteggel való kommunikálás.

A bal félteke érintettsége esetében a rendeződés bizonytalanabb és lassúbb. Okozhatja kórfolyamat: agyi értrombózis (kezdetben részleges, majd teljes érelzáródással), embólia (érelzáródással) és érfalrepedés következtében agyvérzés, vagy agyi értágulat (aneurizma), repedés, társulhat agydaganathoz, és nem utolsósorban magas vérnyomásból származó keringészavarokhoz.

Az ily módon kialakuló károsodások agylágyulást eredményezhetnek, vagy akár agyszövetelhalást és agyvérzés esetén a koponyaüregben komoly nyomásfokozódás, agyszövetduzzanás alakulhat ki. A trombózis gyakran alakul ki arterioszklerózis miatt beszűkült érszakasz közelében. Embóliák, mint valahonnan leszakadó vérrögök sodródva kerülnek az agyi erekbe és okozzák a már fent jelzett tüneteket. Viták vannak azzal kapcsolatosan, hogy az ún. TIA (átmeneti keringési zavar) ide sorolható-e.

Három csoportját különítik el a stroke-nak:

1. a nagyfokú stroke,

2. a kezdeti tünetek után rohamosan rosszabbodó stroke,

3. a TIA és kisebb fokú stroke.

A nagyfokú stroke származhat embóliából, mely szívből, vagy nagyobb érből szakad le. A vérzéses stroke lehet burok alatti vérzés és agyállománybeli vérzés. Mind a diagnózis, mind az ellátás formája nagyban különbözik a kétféle stroke esetében. A TIA lényegében ún. stroke-szerű történés és általában 24 órán belül elmúlik, de többnyire 10-15 perces lezajlású. Ezzel szemben egy kisfokú stroke minimális maradványt hagy maga után. Elkülönítenek még fiatalkori stroke-ot is, ha a beteg életkora 45 év alatt van. A stroke-betegek több mint 50%-a előzően már átesett átmeneti keringési zavaron. Az ilyen alkalommal beállított véralvadásgátló kezelés nagyon megnöveli a vérzéses stroke előfordulásának veszélyét. A legtöbb stroke a középső agyi verőér által ellátott területen alakul ki. Ez a verőér az elülső nyaki főverőérből származik. A stroke leggyakoribb oka a trombózis eredetű agyi infarktus, az esetek mintegy 50%-ában. Az embólia, agyvérzés és hajszálér-károsodás mindösszesen kb. 15%-ot képvisel. Az agyi véráramlás és az agyi anyagcsere szorosan összefüggnek. Az agy meglehetősen állandó oxigén- (O,-) és cukor- (glukóz-) ellátást igényel. Ezt két fontos feltétel biztosítja:

1. normál szív-érrendszeri működés és

2. normál szöveti átáramlás és anyagcsere (normál agyi érrugalmasság, agyvíznyomás, az agyi vérátáramlás autoregulációja, és az agyi anyagcsere normál működése, beleértve a glukóz- és oxigénfelhasználást. Az agyi vérátáramlást gyengítő tényezők kockázatot jelentenek. Ilyenek: szívritmuszavarok és szívhibák.

A következmények az idegszövet túlélési idejétől függnek.

• Abszolút oxigénhiány 5-10 percen belül vissza nem fordítható metabolikus és működési károsodást okoz.
• Csökkent oxigénellátás magaslaton, légzőizom-gyengülésnél, tüdőtágulat, légcsőelzáródás következményeként fordul elő.

Az ún. iszkémiás oxigénhiány trombózis vagy embólia miatt elzáródó verőér következményeként alakul ki, gyors körülírt agyszövet-károsodás tüneteivel, mint féloldali bénulás stb. Mintegy 4-6 órára a tartalék-vérellátó érrendszer a minimális fennmaradási szintet biztosíthatja.

Inkomplet iszkémia olyan érfali trombózis esetében alakul ki, amikor az érlumen több mint 75%-os helyreállítása 8-14 napon belül bekövetkezik.

Az ismereteink szerint mintegy maximum 6 órán át minimális működés fennmarad az agyi infarktus területén, de a gyógyító beavatkozást azonnal kell kezdeni. A klinikai "alarmjelek" csupán jelzik, hogy az oxigénellátás túl alacsony a funkció fennmaradásához. Szövetkárosodása szerint megkülönböztethető "vörös" és "fehér" agyi infarktus. A vörös infarktust vérzés, míg a fehér infarktust az agyi vérellátás csökkenése vagy hiánya okozza.

A vörös infarktus esetében gyorsan kibontakozhat az agyi duzzanás (agyödéma) és veszélyeztető nyomásfokozódással járhat a koponyaűrön belül. Az első 4-6 órában a jelek és tünetek kezdete után lehetőség van beavatkozásra. Ezen időtartam után az agy-vérgát károsodik és vérzés indulhat meg. A gyógykezelés a másodlagos vérzés kockázatának csökkentésére, a vérlemezke-összecsapódás mérséklésére, illetve megakadályozására és a szívérrendszeri keringés stabilizálására irányul.

Fehér infarktus esetében a folyamat lassú. Az alapvitális folyamatok 4-6 órán át fennmaradhatnak úgy, hogy újrainduló vérellátás esetén visszaállhat a működés.

Az agyi infarktusok fele trombus-eredetű és az elzáródás kezdetben 75-95%-os. Terápiás közbeavatkozás érdekében a tünetek megjelenésétől számított 12 órán belül kell eljárni. Mivel megfelelő kollaterális (kisegítő) keringés, illetve ellátás nem fejlődik ki, embólia után a várakozási idő maximum 4 óra. Ha már kialakult az infarktus, az esélyek a rendeződésre nagyon csökkennek.

Lehetőségek. a kollaterális keringés támogatás, erősítése (vérnyomás-csökkentéssel romlik a kollaterális keringés), ezért is a hirtelen vérnyomás-csökkentés kerülése fontos! Az értágítás hasonlóképpen ártalmas lehet, mivel a kitágult érszakaszok elvonják a vért az érintett területről. Hipotóniás betegeknél szóba jön Dopamin-infúzió (100-200 mikrogramm/óra!).

Szívhiba esetében szükség szerint a beteg csak acetyl-digoxint kaphat. A rehabilitáció is gondos folyamatelemzést, gyors terápiás beavatkozást és személyre szabott programot igényel jó motivációval és szociális segítséggel! Feltétlenül jól összeforrott és feladatra irányított team-munkára van szükség.

A stroke megelőzése, gyógyítása és rehabilitációja

A stroke megelőzése, gyógyítása és rehabilitációja a személyre szabott esély-kockázat arányok befolyásolásával lehetséges. Az esélyeket az ún. egészségkapacitás alapján és annak minősítésével lehet növelni és a kockázatok csökkentésével előtte, alatta, utána egyaránt. A rendszerszemléletű, idősödés-felfogásunk adja meg a korszerű stroke-ellenes program alapját is.

Kockázatai: dohányzás, fokozott alkoholfogyasztás, nagy mennyiségű kávéfogyasztás, magas vérnyomás, fel nem fedett értágulatok, cukorbetegség, inaktivitás, szorongásos-aggályos személyiségadottság, impulzív-szabályozatlan magatartás, bizonyos vesebetegségek, felszaporodott véralakos elemek, fokozott véralvadékonyság, elhanyagolt visszértágulat, szívhibák, erőltető székrekedés, magas összkoleszterin, alacsony HDL-koleszterin mellett, táplálkozásbeli korszerűtlenség: magas állatizsír-arány a fogyasztott táplálékban, túlsúlyosság, szívritmuszavarok, fokozott stresszhatások, örökletes hajlamosítottság, érelmeszesedés, hirtelen vérnyomás-emelkedés vagy -zuhanás.

Esélyt, azaz egészség- és életesélyt fokozó lehetőségek: a mértéktartó életmód, aktivitás fenntartása szellemi, fizikai vonatkozásban egyaránt, érdeklődő és érdekelt életvezetés, oldott és derűs életvitel, a vágyak-képességek-lehetőségek arányos egyensúlya, személyi higiéné és önkarbantartás, időszakos szűrések, a dohányzás, a fokozott alkoholbevitel mellőzése, naprakész életprogramozottság, igénybevétel és szabadidő-arányosítás, személyre szabott edzés és sport, szeretetteljes viszonyulás az emberekhez és a világhoz, végül: egyensúly önmagunkkal!