Segítség, elraboltak a marslakók!
2005.08.12. 23:46
Susan Clancy harvardi pszichológus nemrég megjelent könyve szerint azok az emberek, akik arról számolnak be, hogy elrabolták őket a földönkívüliek, valójában nem hiszékenyek, nem bolondok, és nem is hazudozók.
Clancy több tucat olyan ember beszámolóját hallgatta meg, akiket állítólag elraboltak. A kutató megvédi őket, és megmagyarázza élményeiket. Szerinte élményeiket komolyan kell venni, éppen úgy, mint bárki hitét vagy meggyőződését
Furcsa, de egyáltalán nem ritka jelenség az ún. alvási bénulás. Az alvás REM-fázisában, amikor sokat álmodunk, vannak, akik pár pillanatra felébrednek, és azt veszik észre, hogy képtelenek megmozdulni. A pszichológusok szerint az emberek egyötödének legalább egyszer volt már ilyen élménye, és 5 százalékuk ilyenkor rémisztő dolgokat él át, mintha áram ütötte volna meg, vagy lebegne, néha hallucinál is. A paranormális dolgok és a misztika iránt amúgy is érdeklődők gyakran érzik valóságosnak élményeiket, és a pszichiáternél keresnek magyarázatot. A terapeuta ilyenkor hipnózisban próbál meg több részletet megtudni az álomszerű élményekről.
A hipnózisban az emberek fogékonyak a szuggesztióra. Ha hipnózisban azt kérik valakitől, hogy képzeljen el egy élénk, ám teljes egészében kitalált esetet, később erre úgy emlékszik, mintha a valóságban is megtörtént volna.
A nagy szemű, zöld lények a popkultúra szülöttei. Az első ilyen film a Támadás a Marsról volt, 1953-ban. Már nem is lehet tudni, hogy a filmek szereplőit látják-e egyesek álmukban, vagy éppen az ő élményeik hatottak-e a sci-fi művek alkotóira.
|